Rengeteg felfedezni való zuga van még kis hazánknak! Kenderbarátok, jártatok már Beregdarócon?
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ezen eldugott kis zuga ad otthont egy igen kedves és egyedi hagyományőrző fesztiválnak. A rendezvényt minden év augusztus első péntek és szombatján, tartják, kenderaratás idején.
Beregdaróc varázslatos népi hagyományőrző rendezvénye a Daróci Kenderes Napok, melyen a kenderfeldolgozás népi mesterségét mutatják be színes kulturális programok kíséretében az érdeklődőknek. Megtudhatjuk, hogy mit takarnak a részint már elfeledett fogalmak, mint a kenderáztatás, törés, dörzsölés, szöszcsinálás, fonás, motólálás, szapulás, szövés. A szervezők sokszínű kulturális és szórakoztató programokkal is készülnek és a beregi emberektől megszokott szeretettel hívják és várják az érdeklődőket.
A meghívottak között a népdalkörök mellett tánccsoportok és népi hangszeren játszó együttesek, mutatványosok és ősmagyar bemutatók is szerepelnek. A színes programok mellett kézműves kiállítók képviseltetik magukat ételkülönlegességeket van módjuk megcsodálni és megkóstolni az érdeklődőknek, mint például a kukoricadarás töltött káposzta, a lapcsánka, vagy a kötött tésztaleves.
A településen működő tájházban a kenderfeldolgozás valamennyi lépését bemutatják, az idelátogatók pedig kipróbálhatják és maguk is megtanulhatják a munkafolyamatokat. Természetesen kendernyűvés- áztatás és fonás-szövés közben jócskán marad idő zenére, táncra és gasztronómiai élvezetekre.
A kender fontos textilipari nyersanyag is. Rostjai erősek, nedvességnek jól ellenállnak. Műszaki szövetek, vitorlavásznak, ponyvák, hevederek, zsákok, kárpitoskellékek, kötelek, zsinegek stb. készülnek kenderfonalból.
A kenderkócból szintén fonalat fonnak, de ez csak alárendeltebb célokra használható.
A kender feldolgozása a betakarítással kezdődik amit, nyüvésnek hívnak és a földből kézzel kitépését jelenti a növénynek. Majd az áztatás következik, ami történhet álló- vagy folyóvzekben.
Majd szárították, törték és tilolták, majd az így kapott termékekből, a szöszből, a szálakenderből és a kócból fonalat fontak, amiből a takácsok (vagy ha otthon is volt szövőszék, a lányok, asszonyok) vásznat szőttek, a kötelesek köteleket vertek.
A betakarítást, áztatást, tilolást nyáron végezték, míg a szövés-fonás a hosszú téli esték elfoglaltsága volt és ugyanakkor a társas élet egy formaja is volt. Lányok és legények összegyűltek a fonóban, énekeltek és történeteket mondtak.
Mindezek az ősi hagyományok megelevenednek minden nyáron Beregdarócon.
Kastélyudvar
