A kender egykor ugyanannyira elterjedt alapanyag volt, mint ma a műanyag. Miért érdemes ismét visszatérni használatához? Miként lehet újrahasznosítani? Ismerje meg cikkünkből a kendert.

PET, polikarbonát, polisztirol, polipropilén, polietilén, nylon. Mennyi műanyagtípust ismerünk ma! Még több dolgot készítünk belőle. Ám a műanyag 1838-as felfedezése előtt is akadt anyag, amit ilyen sokféleképpen használtak fel.

A címet olvasva nem meglepő, hogy ez a kender. Szinte minden, amit ma a műanyag egyik típusából állítunk elő, azt korábban kenderből készítettük el: zsákot, festővásznat, ponyvát, tömítő anyagot, textíliát.

kender_muanyag_3.jpg

De ne szaladjunk ennyire előre! Haladjunk csak szépen sorban!

A kender magasságával már első látásra kivívja csodálatunkat. Ugyanis a mesebeli égig érő paszuly termetével vetekedő növény akár 5 méterre is megnőhet. Így mai körülmények között a második emeletre kellene felmennünk, hogy a csúcsát elérjük. A kendert ugyanis nagysága teszi olyan sokoldalúan felhasználható, értékes növénnyé. No, de vissza a kender megmunkálásához, hogy a cérnáig eljussunk!

kender_muanyag_7.jpg

Számos földrajzi elnevezés jelzi, hogy településeink egy-egy része kifejezetten a kender termesztésére volt szánva: kenderáztató, kenderszer, kenderföld. A betakarított, azaz hosszú szárait megőrizve levágott növényt kévékbe kötve vízbe áztatták. Néhol áztató gödröt ástak, de leggyakrabban természetes vizeket használva tóba vagy folyóvízbe helyezték. Egy népi megfigyelés szerint ez volt az igazi horgászidény. Ugyanis a kenderből kiázó anyagok hatására a halak megbódultak, és játszi könnyedséggel lehetett elkapni őket.

kender_muanyag_8.jpg

Az áztatást követően a kender szárát tilolóval megtörték, az így meggyötört szárból – mondjuk úgy – gubanc, azaz kóc lett. Ezt, ahogy a hajat – csak épp a növény fésülésére alkalmas – fésűkkel kisimították, továbbtisztították. Az így megszülető pamacsszerű kócból fonalat sodortak, amit guzsalyon vagy rokkán fontak meg az asszonyok. Az elkészült fonalat felvetették a szövőszékre, és egész télen szőtték. De ne lépjünk ilyen gyorsan túl ezen a fáradságos munkán! Tippelje meg, hány munkaóra kellett átlagosan ahhoz, hogy 1 méter házivászon elkészüljön az előbb leírt módon! Igen. Sok. 25-30 óra.

kender_muanyag_4.jpg

Az igazán nagy becsben tartott textíliához a finomított fonalat gyönyörű színekre festették a közelben elérhető növényekkel, például festőpipitérrel, cserszömörcével, vörös szillel, festő mügével. Ha ezek után otthoni kender textília festésére adnák a fejünket, jó tudni, hogy a kender mint rostnövény csak szolid, mai szóval élve pasztellszíneket képes felölteni, szemben az állati eredetű textíliákkal, mint a gyapjú vagy a selyem.

kender_muanyag_6.jpg

A kender világszintű hosszú évszázados vezető szerepét a 20. századi változások megtörték. Használata fokozatosan csökkent a mesterségesen előállított anyagokkal szemben. Azonban értéke nem múlt el, sőt mi több, ismét felfedezzük. Az építőipar például a kenderből építőblokkokat készít, az állattartásban almozásra használják, a bútoriparban pozdorjalemezt, az autóiparban pedig kuplungtárcsát állítanak elő belőle. Ma a drágább kelmék között tartjuk számon a kendervásznat. Természetéből adódóan rendkívül strapabíró, nagyon jó nedvszívó, időtálló. Érdemes hát otthon körbenézni, a nagyitól nem maradt-e meg némi kendervászon, akár redőnygurtni. Remek lakásdekorációt készíthetünk belőlük fonással, azsúrozással.

kender_muanyag_1.jpg

Forrás: skanzen.hu