Az országban zajló ingatlanpiaci robbanás lassan ugyan, de kezdi felpörgetni az építőipart is: mivel iszonyúan drágulnak az albérletek és lakások, az ingatlanbefektetők és a családok közül is egyre többen gondolkodnak új társas- vagy családi ház építésében.

A KSH adatai szerint az idei év második negyedévében országosan 8,5 ezer lakásépítési engedélyt adtak ki, míg ugyanez a megelőző negyedében csak 4,7 ezer volt, 2015 azonos időszakában pedig csak 3,2 ezer. A házépítés drága műfaj, egy kényelmes családi ház felhúzása több tízmillióba fáj, érthető, hogy a legtöbben a költségek minimalizálására törekednek.

De attól még, hogy érthető, nem biztos, hogy meg is éri: észszerű tervezéssel és a ma rendelkezésre álló technológiával már nem kell nagyon sokkal megtoldani a költségvetést, hogy minimális rezsiköltségű házat építhessünk. Ez egyrészt idővel – egy családi ház teljes életidejéhez képest hamar – anyagilag is megtérül, másrészt környezeti szempontból is felelősebb beruházás, mint egy hagyományos ház.

Még a csökkentett rezsi is nagyon sok

A magyar lakosság jövedelemarányosan sokat költ rezsire, de nem azért, mert túl drága lenne az energia, hanem mert iszonyú pazarlóan használjuk fel. Az ország primer energiafogyasztásának egyharmadát a lakóépületek fűtése és melegvíz-felhasználása teszi ki, a többin osztozik a teljes ipar, mezőgazdaság, közlekedés, és a nem lakáscélú épületek. Az Energiaklub számításai szerint ha minden lehetséges energiahatékonysági lépést megtennénk, akkor a lakóházak fogyasztásának 42 százalékát, évi 152 PJ-t megspórolhatnánk.

Az áramárak vásárlóerő-paritáson kicsivel az EU-átlag fölött, a gázárak viszont jócskán alatta maradnak a Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal legfrissebb statisztikái szerint, a KSH mérései mégis azt mutatják, hogy egy átlag magyar összes fogyasztásának közel negyedét teszik ki a lakhatással kapcsolatos költségek, vagyis jelentős részben a rezsidíj.

És bár a terheken lehet enyhíteni újabb és újabb rezsicsökkentési körökkel, ennél még sokkal jobb lenne, ha nem használnánk feleslegesen ennyi energiát, ezzel ugyanis egyéni és országos szinten előreléphetnénk energiafüggetlenség terén. Erre pedig a legjobb módszer, ha energiatakarékossá tesszük a lakóépületeinket. Már kész épületek és lakások esetén a lehetőségek korlátozottak, de azért ezeknél is érdemes lehet lépni: egyes számítások szerint a háztartások nagy része számára

így saját pénzt vagy kamatmentes hitelt is megérheti ebbe fektetni.

A most épülő házaknál ennél is komolyabb megtérülési mutatók érhetők el, de a magyar szabályozás energiaügyi szervezetek szerint nem elég szigorú ezen a téren. A csokkal épülő házakra egy fokkal szigorúbb energiahatékonysági előírások vonatkoznak, mint a támogatás nélküliekre, de még ezeknek sem kell közelíteniük a ma már könnyen elérhető szintet.

A nem támogatott házak esetében rosszabb a helyzet, mivel az új szabályok szerint már nincs építési engedély, csak bejelentési kötelezettség, és a mostani, nem elég szigorú előírásokkal nagyobb a veszély, hogy rövidlátó spórolás miatt elavult energia-rendszerű házak épülnek. Bár 2020 után már csak az kaphat használatbavételi engedélyt, aki a jogszabálynak megfelelő, „közel nulla energiaigényű” házat épít, de ez még elég messze van, ráadásul az egyszerű bejelentéssel épülő épületekre nem kell használatbavételi engedélyt kérni, csupán hatósági bizonyítványt.

Vissza a parasztházas praktikákhoz

A legkevesebb energiával a passzívházak működnek, egy ilyennel akár 90 százalékos megtakarítás is elérhető. Egy minősített passzívház építése komoly odafigyelést igényel, de ha nem megyünk ennyire messzire, akkor is több lehetőségünk van az energiafüggőségük csökkentésére és a rezsi lefaragására.

Nagy, háromrétegű ablakok a keleti oldalon

 




Az egész dolog alapja maga a ház, amelynek építésekor sok mindent elronthatunk, ezeket utólag drága vagy nem is feltétlenül lehet korrigálni, szóval érdemes inkább a tervezéskor odafigyelni rájuk. A praktikák többségében nincs semmi újdonság, ezeket már a régi parasztházak építői is tudták, csak aztán a nagy energiabőségben valahogy elfelejtődtek.

amiben aztán csak kergetik egymást a rokonokkal, közben viszont télen ugyanúgy ki kell fűteni. A ház tervezésekor mérjük fel, mekkora és milyen elosztású terek kellenek, és ne lőjünk túl a célon.

Az is fontos, hogy miből építjük a házat, és hogyan szigeteljük. A természetes megoldások kedvelői körében mostanában divatba jött a vályog, amivel kapcsolatban gyakori tévhit, hogy jól szigetel. Ez ebben a formában nem igaz, az viszont igen, hogy ha vastag falat építünk belőle, akkor jól tartja a hőt, kívülről pedig ugyanúgy lehet szigetelni, mint a téglafalat. A téglánál pedig jóval olcsóbb, és sokszor helyi anyagok felhasználásával megoldható.

Ha maradnánk a téglánál, de vastag falat szeretnénk, akkor építtethetünk „szendvicsfalat” is, amely két sima téglaréteg közti vastag szigetelést jelent. Ehhez praktikus és környezetbarát az északi országokban már jó pár évtizede elterjedt cellulóz szigetelés, ami lényegében csak sűrű, darált papír, de a téli hideg és a nyári meleg ellen is hatásos.

A tető megfelelő szigetelése a falakhoz hasonlóan lényeges kérdés, mert a meleg levegő felfelé száll, így hiába a vastag fal, télen egy gyengén szigetelő tetőn kiszökhet a meleg. A jól szigetelt ház rákfenéje lehet, hogy penészedni kezdenek a falak, ennek elkerülése érdekében jó szellőzőrendszerre és természetes anyagokra van szükség, a műanyag festéket például kerülni kell.

Az sem mellékes, hogyan tájoljuk az épületet, és hová mekkora ablakokat helyezünk. Ha a legjobban akarjuk kihasználni a napenergiát a ház fűtéséhez, a keleti-déli oldalra teszünk nagy ablakokat, így a felkelő, delelő nap sugarai is fűtik a lakást. Ez persze nyáron kevésbé előnyös, viszont szerencsére

a nyári napforduló idején 66 fok magasan, a téli esetében viszont 19 fok magasan áll a nap délben. Ezt figyelembe véve egy kis számolással az ablakok fölé olyan előtető építhető, ami a nyári naptól a legmelegebb órákban árnyékot nyújt, a téli napsugarakat viszont beengedi az ablakon.

Van élet a gázon túl

A következő lépés a megfelelő fűtési és vízmelegítési rendszer megtalálása, szerencsére ma már elég széles a választék akkor is, ha lemondunk a vezetékes gázról.

Az úgy általában kijelenthető, hogy fűtésre közvetlenül áramot használni (ahogy például az elektromos hősugárzók teszik, vagyis hogy egy egységnyi energiából egy egységnyi hőt csinálnak) a létező legnagyobb pazarlás, viszont vannak már hatékony árammal működtetett fűtési rendszerek. A hétköznapi használatba már leszivárgott, de még aránylag fiatal technika a hőszivattyú, amelyből többféle típus létezik attól függően, milyen közegből (levegő, folyadék, talaj) veszi az energiát a hőtermeléshez és milyen közeget melegít (levegő, víz).

Egyedi építésű, 4,5 tonnás tömegkazán

A hőszivattyú tulajdonképpen egy inverz hűtőszekrény, a levegős változat működését nagyjából leírja a következő szakállas Jean-vicc:

– Jean, nagyon hideg van. Hány fok van idebenn?
– 16 fok, uram.
– És odakint?
– 5 fok, uram.
– Akkor nyissa ki az ablakot, jöjjön be az az 5 fok is!

A szerkezet képes rá, hogy a kinti 5 fok még néhány fokkal hidegebbre hűtésével nyert energiát behozza a rendszerbe, ezzel a módszerrel egy egységnyi áramból akár 4-6 egységnyi hőt is ki tud hozni. A technika gyorsan fejlődik, a drágább rendszerek már eleve nulla fok alatt lévő közegből is képesek meleget csinálni. A legelterjedtebb, levegő-víz hőszivattyúk ára nagyjából 1,5-3 millió forint körül mozog.

Ha viszont bizalmatlanok vagyunk az újabb technológiákkal szemben, vagy csak simán nem akarjuk elektromos szerkezetre alapozni a fűtési rendszerünket, még mindig használhatunk energiahatékony kályhákat vagy kazánokat, amelyekből ma már szintén széles a választék.

Szerelhetjük a házunkat nagy hatásfokú, fával, pellettel, vagy vegyesen táplálható kazánnal, ezek közül a legjobbak a faelgázosító rendszerek. Ezek ára már 1 millió forint körül kezdődik, viszont elképesztő, akár 90 százalékos hatásfokkal dolgoznak, így a fűtésköltséget is töredékére csökkentik. A faelgázosítás lényege, hogy a rendszer kétszer ad levegőt a fához, első körben még csak fagázok keletkeznek, a második körben pedig ezek égnek el.

A fát egy-két évet érdemes száradni hagyni

Klasszikusabb megoldás lehet egy tömegkazán, ami tulajdonképpen egy csomó plusz anyaggal felturbózott és keringető rendszerrel összekötött cserépkályha.

Télen kétnaponta gyújtok be egy kosár fával, így évente nagyjából 50 ezer forintot költök fűtésre

mondja saját, egyedi építésű tömegkazánjáról Frank Tamás, aki három éve költözött be részben a 2010-es év háza mintájára megépített budakeszi házába, amelyet Tóth Szilveszter építész tervezett. A 4,5 tonnás monstrum az étkezőkonyha központi eleme, egyben ülőalkalmatosság, nagyjából egymillió forintból építették. A hő nagy részét vízmelegítésre adja le, a meleg vizet szivattyúk a többi szoba plafonját sűrűn behálózó vékony csövekbe áramoltatják.

Melegvíz-tároló tartály és a napkollektorhoz tartozó gépészet

A tömegkazán levegő egyszeri hozzáadásával, gyorsan égeti a fát, viszont a sok benne lévő anyagnak köszönhetően az így keletkező hőt fokozatosan adja le, a felülete sem melegebb soha 30-35 fokosnál. Egy jól megépített tömegkazán is el tud érni olyan hatásfokot, mint az elektromos vezérlésű pelletkazánok, csak a vezérlőegység helyett a belső kialakítása biztosítja a hatékonyságát.

Frankéknál télen a tömegkazán biztosítja a meleg vizet is, ez viszont fűtési szezonon kívül nem opció, erre szolgálnak a tetőre szerelt napkollektorok. A rendszer nélkülözhetetlen eleme egy melegvíz-tároló tartály, ugyanis nem feltétlenül akkor fűtünk be vagy süt kint a nap, amikor épp fürödni vagy mosogatni akarunk.

A fafűtéses rendszereknél leginkább arra kell odafigyelni, hogy száraz fát használjunk, a legjobb a legalább egy, de inkább két évvel korábban vásárolt tűzifa-adagot eltüzelni.

Megéri napelembe ruházni

A fűtés és vízmelegítés mellett a másik lényeges kérdés az áramellátás. Bár az elektromos vezetékről teljesen lecsatlakozni úgynevezett szigetüzemű napelemes rendszerrel egyelőre problémás, azzal is nulla közelébe tornázhatjuk le a számlát, ha a központi hálózatra rácsatlakozó, visszatáplálós elven működő napelemes rendszert építünk ki.

Nyolcpaneles akkumulátoros rendszer a központi hálózatra csatlakoztatva ellátja az egész családot

A legnagyobb probléma a napelemekkel is a tárolókapacitás, itt is fennáll a megújuló energiával kapcsolatos alapprobléma, hogy nem feltétlen akkor állnak rendelkezésre az erőforrások, amikor áramra van szükségünk. Viszont itt már sokkal jobban állunk, mint pár éve, a háztartási alkalmazású napelempaneles rendszerek, amelyekbe akkumulátor is szerelhető, jól használhatóak, és elérhető árba kerültek annak ellenére, hogy a magyar kormány tavaly környezetvédelmi termékdíjat vetett ki rájuk. Németországban tavaly már az összes újonnan kiépített napelemes rendszerek 41 százalékát akkumulátorral együtt szerelték, így éjjel is tudjuk használni a nappal megtermelt áramot.

Napelemvásárláskor fontos felmérni, mennyi áramra van feltétlen szükségünk, túltervezni ugyanis nem éri meg a kapacitást: az áramszolgáltatók átveszik az általunk termelt plusz energiát, de olyan olcsón, hogy nem éri meg túl nagy mennyiségben visszatáplálni a központi rendszerbe. Az év végi elszámoláskor a közműszolgáltatónak annyit fizetünk, amennyivel többet használtunk a megtermelt mennyiségnél, vagy ha többet termeltünk a fogyasztásnál, akkor ők fizetnek nekünk.

Frank Tamásék házára néhány hete szerelték fel a család szükségleteit előreláthatólag kitermelő nyolc napelempanelt, a beruházást valamivel egymillió forint alatt hozzák ki, cserébe azt várják, hogy az áramszolgáltatónak fizetett rezsidíja évi 10 ezer forint körül mozog majd.

Luxus mindenhez ivóvizet használni

Az utolsó kielégítendő közműszükséglet a víz, amivel kapcsolatban a legbosszantóbb pazarlás, hogy alapvetően egy csomó olyan dologra is vezetékes ivóvizet használunk, amire kevésbé tiszta víz is megfelelne.

Teljesen felesleges ivóvízzel lehúzni a vécét, locsolni a kerti növényeket, vagy akár zuhanyozni, ezért ha spórolni akarunk a vezetékes vízzel, akár három vizes fővezetéket is kiépíthetünk: egyet a vezetékes ivóvíznek, egyet a használt szürkevíznek és egyet az esővíznek, utóbbi kettőhöz saját vízgyűjtőre is szükség van. Ezekkel megoldhatjuk, hogy a vécé lehúzására a szürkevízgyűjtőből származó fürdővizet, locsoláshoz meg összegyűjtött esővizet használjunk, és a végén gyakorlatilag csak annyit vegyünk a központi hálózatról, ami evés-iváshoz kell.

A szennyvízkezelésnél kötelező szabály, hogy ahol ki van építve csatorna, ott rá kell csatlakozni, ahol viszont még nincs, ott gondolkozhatunk saját biológiai szennyvíztisztítóban. Ennek túlfolyójánál akár saját kis kerti tó is kialakítható vízinövényekkel, amelyek további gyökérzónás tisztítást végeznek a szennyvízen.

Öt-tíz év alatt megtérül

Frank Tamásék „ökopasszív” háza 2012-ben épült, ez még a csok utáni építőipari árnövekedés előtt volt. Kulcsrakész állapotáig 26 millió forintot költöttek rá (kb. 220 ezer forintos négyzetméterár), saját számításaik szerint nagyjából 3 millió forinttal került többe, mint ha egyáltalán nem ügyeltek volna az energetikai szempontokra.

Pontos megtérülési mutatókat a változó energiaárak miatt nehéz számolni, és a dolognak van egy csomó, nem forintosítható része is a függetlenség érzésétől kezdve a következő generációkkal kapcsolatos felelősségig. Az mindenesetre biztos, hogy a napelemes beruházás után a teljes éves rezsiköltség százezer forint alatt marad, így a plusz ráköltött pénz valahol 5 és 10 év között biztosan megtérül, egy családi ház életideje pedig ennek sokszorosában mérhető.

Hegedűs Attila energiahatékony házakra specializálódott építész, a Holnapház blog szerzője szerint az utóbbi időszakban jelentős, az új házakra vonatkozó áfacsökkentés mértékét meghaladó áremelkedés történt az építőiparban. Ennek eredményeként ma egy két-három gyerekes családnak megfelelő egyszerű ház felépítése 30 millió forint körül mozog, ha ugyanezt maximálisan energiatakarékosra (akár passzívra) akarjuk építeni, akkor a költségek 10-15 százalékkal növekedhetnek. A leggyorsabban a jó szigetelés térül meg, már öt és fél éves távlatban visszahozza az árát, ha 5 centis helyett 20 centis szigetelést választunk, mondja Hegedűs.