Dr. Kádár Imre

Magyar Tudományos Akadémia ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet (2013)

Bevezetés és irodalmi áttekintés

A jövő fontos nyersanyagbázisává válhatnak a megújuló bio-nyersanyagok, melyek alapul szolgálhatnak a fenntartható mezőgazdasági
termelés számára is. Az USA-ban és Nyugat-Európában nemzeti kutatási programok indultak a vidéki közösségek elősegítésére, melyekben a rostnövények termelése és hasznosítása jelentős szerephez jut. A rostkender virágkorát éli számos fejlett ipari országban. Olyan országok is felkarolták művelését, ahol korábban soha nem termesztették, mint pl. Anglia, Hollandia. Míg nálunk a rendszerváltást követően a szovjet export megszűnt és a kendergyárak jórészt tönkrementek, Nyugat-Európában az elmúlt években nagykapacitású kendergyárak épültek és a növény összesített vetésterülete elérte a 35-40 ezer ha-t.

A kender ma már nem kizárólagosan a textilipar nyersanyaga, hanem cellulózipari, építőipari, járműipari, kozmetikaipari és élelmiszer növénnyé vált. Betegségei gyakorlatilag nincsenek, a talajt gyommentesen tartja és jól hasznosítja tápelemtőkéjét. A jobb terméssel, gyors növekedése és nagytömegű fitomasszája révén annyi fát termelhet 1 ha-on, mint 8-10 ha fenyőerdő vagy egy közepes bükkerdő évi növedéke, de nagyobb cellulóz-tartalommal. Ökológiai szempontból a kendernek nincs versenytársa. Iparilag a nagyteljesítményű pamutfonógépeken a kenderrost textilipari célokra feldolgozható, vagy belőle ásványgyapotot helyettesítő hőszigetelő anyag készíthető. A kender sokoldalú felhasználhatóságát Karus és Bócsa (1997) az alábbiakban sorolja fel:

• Kiváló minőségű papírok (cigaretta, bibliofil, bankjegy, archív) előállítása
• Nem rákkeltő hő- és hangszigetelő panelek előállítása az építőiparnak
• Belsőburkolatok készítése az autóiparban (10 kg rost/autó)
• Extra könnyű pozdorjalemezek gyártása a bútoripar számára
• Textilipari nyersanyagok előállítása a rostkikészítő ipar számára
• Kenderkóró energiaipari célokra, magjának olaja a kozmetikai ipar számára

A pozdorja nagy abszorpciós képessége, puhasága, összetétele folytán kiválóan alkalmas lehet állati alomnak. Egyenértékű a szalmával, az állatok szívesen fogyasztják. A kender termesztésének és kutatásának hazánkban komoly hagyományai vannak. Jó termőképességű, minőségű, alacsony narkotikum-tartalmú fajtákkal rendelkezünk, melyek az ország nagyobb részén biztonságosan termeszthetők nagy szárazanyag- és rosttartalommal. A szükséges ipari háttér megújításával az alföldi táj stabil, profitképes növénye lehet a kender, kielégítve a fenntartható mezőgazdaság követelményeinek és igényeinek valamennyi kritériumát.

A kenderre vonatkozó első magyar nyelvű monográfia Bakay (1892) nevéhez fűződik, aki gazdag tapasztalatokkal bírt a „sokévi alapos tanulmányok, bel- és külföldi utazások, családi gazdálkodás hagyományai, illetve a szakszerű foglalkozás” nyomán, ahogyan a szerző előszavában megjegyzi. Szerinte e növény idomul a körülményekhez, könnyen nemesedik és ritkán vetve könnyen elvadul.

Termelik Grönlandon és Egyiptomban egyaránt. Tápanyagigényes, a feltalajt és az altalajt egyaránt kimeríti monokultúrában a kenderföldeken. Ezért is jó előveteménye az istállótrágyázott kapás és a pillangósok, azaz a „légenygyűjtő növények”. Meghálálja a gőzekés mélyszántást, mélyítő művelést a cukorrépához hasonlóan. Mélytrágyázást is igényelhet.

Grasseli (1893) szerint a „kenderföld olyan legyen, mint a kerti föld”. Gazdag és buja, emellett trágyázott is. Ősszel 2-3-szori szántást javasol. Megemlíti, hogy a „kenderföld mellett aludva erős főfájásunk lesz, az áztatókból pedig kipusztul a hal”. Erős szaga miatt a zöld növény alkalmas arra, hogy a házi állatainktól a férgeket, bogarakat távol tartsuk. Sierbán (1900) arról panaszkodik, hogy a kenderművelés csökken. „Az asszonynép nincs a fonóban és a szővőszék mellett, pedig a gyári áru csak szemre készített. Igaz, olcsó, de hamar ronggyá válik.” Véleménye szerint a kiváló olasz kender 2,5-6,0 t/ha kórót adhat és elfoglaltságot, hasznot az egyoldalú alföldi gabonagazdálkodásban. Korábban a falu közeli legjobb földeken termelték a kendert.

Jó talajon a gyökér 2 m-re is lehatol, de a hajtás tömegéhez képest gyengén fejlett. Ezért is víz- és tápelem-igényes kultúra. Szár merevítése a húzó/szakító/csavaró erők ellen a háncs részben fejlődő rostsejtek feladata, míg a függőleges tartást a fás rész végzi, mely a pozdorját adja. Aratáskor a rost a fás résztől elválik. A kóró:rost aránya 5-6:1. Az 1975-ben alakult és azóta megszűnt Szegedi Kendertermelési Rendszer a világ élvonalát jelentette 8-10 t/ha kóró-, ill. 1,5-2,0 t/ha rosttermést elérve (Bócsa 1981, Tárkány Szűcs 1981).

A maximális víz- és tápelemigény bimbózás ill. virágzás előtt június és július hónapokban jelentkezik az intenzív megnyúlás, vagyis a növekedés „nagy periódusa” idején. Április elején vetve május végéig lassú a növekedés, majd a virágzást követően augusztusban újra lelassul vagy leáll. Minél hosszabb és vékonyabb a kóró, annál jobb a minőség, nagyobb a rosttartalom. A 10-15 t/ha föld feletti biomassza légszáraz anyagának képződéséhez 500-700 mm csapadék, ill. vízellátás szükséges. A növénybe épült tápelemek maximumát érés kezdetén találjuk. Ezt követően a lehulló lombbal, gyökéren való kiválasztással, levelekből való kilúgzással a felvett elemek egy része visszakerül a talajba (Láng 1976, Bócsa 1981, Tárkány Szűcs 1981).

Itthon Jakobey (1970) ötszöri mintavétellel kísérte nyomon a rostkender szárazanyag-gyarapodását és elemfelvételét a tenyészidő folyamán 1958-1965. között, újszegedi kísérletében. A lehulló lombot tüllhálóval begyűjtötte. A fiatalkori fejlődési stádiumhoz viszonyítva a szár aránya 20 %-ról 70 %-ra nőtt, míg a lomb 70 %-ról 20 %-ra csökkent aratás idejére. Az összes biomasszában fiatal korban 11 %-ot képviselt a gyökérzet, melynek aránya 8 %-ra mérséklődött aratáskor. Bredemann (1945) németországi végzett vizsgálatai szerint a lombhullás előtti állapothoz viszonyítva a teljes érésig a növény elveszítheti (döntően a lehulló lombbal) N, P, K, Mg készletének 50-60, Ca készletének 67 %-át.

Ami az ásványi táplálás minőségre gyakorolt hatását illeti, az általánosan elfogadott újabb kori vélemény szerint a túlzott N-ellátás minőségrontó, míg a K növeli a szárszilárdságot. Mindkét elemből a növény nagy mennyiséget igényel, melyet régebben a bőséges, 30-40 t/ha érett és korán kiadott istállótrágyával próbáltak kielégíteni. Főként fiatal korban jelentkezik a P-igény, majd a P-hatások idővel mérséklődnek. A rost minőségét azonban a trágyázás látványosan nem képes befolyásolni közvetlenül, inkább a növény növekedési görbéjére hat. Trágyázással a szármagasság akár 50-60 cm-rel nőhet (Dempey 1975, Bócsa 1981, Tárkány Szűcs 1981).

Iványi és Izsáki (1996), Iványi et al. (1997) Szarvason, mélyben karbonátos csernozjom réti talajon szabadföldi kísérletben vizsgálták a rostkender szárazanyag felhalmozását és elemfelvételét. A szántott rétegben a pH(KCl) 5,0, KA 50, humusz 3,12 %, NO3+NO2-N 14 mg/kg, AL-P2O5 120, AL-K2O 280 mg/kg értéket mutatott, a főbb tápelemekkel kielégítően ellátottnak minősült. A növénymintavétel átlagosan kéthetente történt, 6 alkalommal a tenyészidő folyamán 1990-1993. között, Kompolti fajtával. A sokirányú és alapos vizsgálatokból a szerzők az alábbi következtetéseket vonták le:

Az évjárat (csapadékmennyiség), valamint a trágyázás függvényében a szárazanyag-hozam kereken 5-17 t/ha között változott. Döntőnek az évjárat hatása bizonyult. Optimálisnak e talajon általában a 80 kg/ha N-adag mutatkozott 120 mg/kg AL-P2O5, ill. 300-360 mg/kg AL-K2O ellátottság mellett. A P-hatások elmaradtak, a növény főként N- és K-igényesnek bizonyult. A N-túlsúly önritkulást okozott. A minőségi mutatókat mint a szár vastagsága, rost %-a, torziós ellenállás, finomság, szakítóerő, komplex értékszám, a trágyázás érdemben nem módo-sította.

Anyag és módszer

A kísérlet 16. évében 1989-ben Bócsa Iván által nemesített Kompolti fajtájú rostkendert termesztettünk. A vetés április 17-én történt gabona sortávolságra 100 kg/ha vetőmaggal, 2-3 cm mélységre. Az állomány átlagos magasságát 10-14 naponkénti gyakorisággal mértük parcellánként, 7 ízben a tenyészidő folyamán. Gyomfelvételezésre, állománybonitálásra és növénymintavételekre is sor került. Az aratáskor vett 4-4 fm parcellánkénti mintakévék anyagát a Szegedi Kenderipari Tröszt laboratóriuma dolgozta fel és minősítette.

A nyers rostkenderkóró műszaki hosszúságát méterrúd mellett határozták meg, a kóró magasságát szárközépnél mérték. A biológiai feltárás vagy áztatás 17-18 °C-os vízben történt 238 órán át, majd az ázott kórót 2 héten át kúpokban természetes módon szárították. Ezután került sor a mechanikai feltárásra, a kórót 6 hengerpáros törőgépen 5-ször engedték át, hogy egységes rostot nyerjenek. Laboratóriumban meghatározták a rosttartalmat, szakítóerőt, lehajlást, torziós ellenállást, rostfinomságot, valamint a textilipari feldolgozás komplex értékszámát.

Az MTA TAKI laboratóriumában a parcellánként vett növényi átlagmintákat (fiatalkori hajtás és levél, aratáskori lomb és nyerskóró) szárítottuk, finomra daráltuk, majd a főbb makro- és mikroelemekre vizsgáltuk meg cc. H2SO4 + cc. H2O2 feltárást követően. A Kenderipari Tröszt laboratóriumában feldolgozott és minősített tiszta rost és pozdorja minták szintén visszakerültek az MTA TAKI-ba és ásványi elemzésnek vetettük alá kezelésenként. Mindezt azért tartottuk fontosnak, mert a hazai irodalomban ilyen adatokat nem találtunk, ill. az elérhető külföldi források sem közölnek átfogó jellegű információkat.

Ami a csapadékellátottságot illeti, az alábbiakra utalunk. Az 1989. év meglehetősen száraznak bizonyult, mindössze 468 mm eső hullott. A kender 120 napos tenyészideje alatt áprilisban 72 mm, májusban 44 mm, júniusban 62 mm, júliusban 65 mm, azaz összesen 243 mm csapadékot regisztráltunk. Elővetemény szója a feltalajt kiszárította, betakarítását követően a kender vetéséig eltelt 5 hónap alatt a talaj vízkészlete azonban mintegy 150 mm-rel gazdagodott. A rostkendernek tehát elméletileg 390-400 mm vízkészlet állhatott rendelkezésére 1989-ben.

A kísérlet 16 éve alatt jól elkülönülő NPK-ellátottsági szintek jöttek létre a talajban. Így pl. az adott N 0-480, P2O5 0-3000, K2O 0-6000 kg/ha eltéréseket mutatott az összes felhasznált hatóanyagot tekintve. Mindez jól tükröződött a szántott réteg ammonlaktát (AL)-oldható PK-készletén, mely a kontrollhoz viszonyítva 4-5-szörösére nőtt. Korábbi vizsgálataink szerint a növényi felvételt meghaladó N-trágyázás nyomán a NO3-N mennyisége is megemelkedett a talajprofilban. A felső 1 m talajréteg NO3-N készlete pl. a N-kontroll talajon 62, míg az évente 300 kg/ha adagú kezelésben 455 kg/ha mennyiséget tett ki (Kádár et al. 2001). Az alkalmazott műtrágyázási szintek, valamint a talaj AL-PK tartalmának adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Termés és minőség

A vetést követően kb. 2 hét múlva a kender egyenletesen kelt, sorolt az egész kísérletben. Május végén bonitáltuk az állományt fejlettségre. A 16 éve nem trágyázott kontroll parcellákon a növények hajtása fejletlen maradt, míg az NPK trágyázás nyomán dúsabb, 20 cm helyett 40 cm magasságú állomány fejlődött. Erősen kifejezettek voltak a N és P hatásai. Mindez megnyilvánult a rostkender borítottság %-án is, mely június 8-án a kontroll talajon 74, míg a NP kezelésekben 90 % körül alakult. Az extrém NP-túlsúlyos parcellákon viszont már csökkent a rostkender, ill. nőtt a gyom borítása. Igaz, hogy itt már a gyomfajok száma is mérséklődött (2. táblázat).

Általában a gyomfajok mint az Amaranthus retroflexus, Bilderdykia convolvulus, Reseda lutea és a Stachus annua külön-külön mindössze 0,1-0,4 % borítottságot mutattak. A kender közismerten jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. Az NP-túltrágyázási szituációt alapvetően a nagytestű és trágyaigényes Amaranthus blitoides tudta hasznosítani, mely a gyomborítás mintegy 4/5-ét adta. Lehoczky (1994, 1995, 1999) irodalmi adatok és saját vizsgálatai szerint az Amaranthus fajok intenzív tápelemfelvétellel rendelkező növények, amit ásványi összetételük is tükröz.
Amint a 3. táblázat eredményei mutatják, mindhárom tápelem növelte a rostkender átlagos magasságát. Legkevésbé a P-trágyázás hatott, különösen a fejlődés késői szakaszában. Kifejezettebben a K-ellátás javulása serkentette a megnyúlást. Depressziót az extrém túltrágyázás sem okozott a növekedésben. Az együttes NPK trágyázás eredményeképpen a magasság 50-70 cm-rel haladta meg átlagosan a kontrollon mért értékeket.

A légszáraz hajtás tömege május végén 0,6-1,0 t/ha, június 26-án kereken 4,2-7,5 t/ha között ingadozott az NP-kezelések függvényében. Ekkor még a P-hatások domináltak. Május végén, ill. részben június 26-án maximális tömeget a 246 mg/kg AL-P2O5 készlettel rendelkező talajon kaptunk. Aratás idejére a P-hatások lecsökkentek, optimális ellátottságnak a 150 mg/kg AL-P2O5 tartalom bizonyult a 100 kg/ha/év N-trágyázás, valamint a 250-300 mg/kg AL-K2O ellátottság mellett. Statisztikailag igazolható terméscsökkenést a túltrágyázás nem okozott (4. táblázat).
Megemlítjük, hogy a légszáraz-anyag május 30-án átlagosan 16, június 26-án 19, aratáskor augusztus 11-én 33 %-ot tett ki. A zölden mért lombos kóró 25-41 t/ha friss tömeget adott a kezelésektől függően. A légszáraz termések május végén 0,6-1,3, június 26-án 3,5-8,0, a kóró aratáskor 7,0-12, kóró+lomb 8,4-13,4 t/ha tömeget adtak a kezelések függvényében. Minimális terméseket a trágyázatlan talajon, maximális terméseket pedig az együttes N1P1K2 kezelésekben nyertünk.

A N-trágyázás némileg mérsékelte a tőszámot önritkulást okozva. Ugyanakkor növelte a kóró hosszúságát és vastagságát, valamint a rosttermést. A rost minőségére gyakorolt hatás nem mindig bizonyítható. A rostköteg műszeres vizsgálattal megállapított, csavarással szembeni ellenállása a torziós ellenállás. A magasabb érték jobb minőséget jelent, mert ekkor a rost könnyebben megmunkálható. Trágyázással ez a mutató nem módosult, az átlagos ellenállás 9.8 103/T értéket mutatott (5. táblázat).
Lehajlás szintén a szabvány szerint kimért rostköteg műszeres vizsgálattal megállapított átlagos, 30 egyedi mérést tükröző mérési adata. Lehajlás függ a rostok merevségétől, a nagyobb lehajlási mutató „puhább” rostot, azaz jobb minőséget jelent. A N-trágyázással tendenciájában javult ez a jellemző, 11-ről 13 Hmm értékre. A rostfinomság fontos mutató. Előnyös a finom vékony rost, mert a rost erejét a sok vékony rost(köteg) adja. A vastag rost gyenge. A vizsgálat mérleggel összekötött szakítógépen, dinamométerrel történik. Kívánatos a nagy finomsági szám (Nm – numerus metricus).

Az 5. táblázat adatai szerint a N-trágyázás nem módosította a rost finomságát, a szakítóerőt és a komplex értékszámot viszont igazolhatóan rontotta. A rostköteg műszeres vizsgálattal megállapított átlagos szakítóereje a szakadásig folyamatosan növekvő terhelés eredményét tükrözi. Magasabb érték a jobb minőséget jelenti. A rostminőségi mutatók, ill. textilipari jellemzők együttes értékelését fejezi ki a komplex értékszám, amely 265 felett jó, 245-265 között megfelelő, 245 alatt nem megfelelő minőséget mutat az alkalmazott értékelési módszerrel. Jó rostminőséget a N-nel nem trágyázott talajon, megfelelő vagy elfogadható minőséget a 100-200 kg/ha/év trágyázás esetén, míg a 300 kg/ha/év N-terhelésnél már nem megfelelő textilipari alapanyagot kaptunk.

A kender törésekor a N-kezelés anyagának alábbi minősítése történt:
N-kontroll: Erős, jó rost, kissé merev
N 100 kg/ha/év: Közepesen erős rost, sok tapadó pozdorja
N 200 kg/ha/év: Közepesen erős rost, puha, jól osztódott, sok tapadó pozdorja
N 300 kg/ha/év: Közepesen erős rost, puha, szalagos, sok tapadó pozdorja
A P-trágyázás drasztikusan, csaknem 20 %-kal csökkentette a tőszámot betakarítás idejére, némileg növelte a nyerskóró rosttartalmát, valamint mérsékelte a pozdorja %-át. A kóró hosszúsága és vastagsága érdemben nem változott. Úgy tűnik, hogy csökkent viszont a kórók fás részének (pozdorja) aránya a rostot magában foglaló háncsszövet javára. A változások azonban a statisztikailag igazolható mérték határán vannak, nem bizonyíthatók egyértelműen. A trendek azonban meggyőzőek (5. táblázat).
A K-trágyázás növelte a kóró hosszúságát, tendenciájában a vastagságát, valamint csaknem 20 %-kal a rosttermést. Hatása egyértelműen előnyösnek mondható. A kezeléskombinációk között az alábbi minimum-maximum értékeket mértük a kísérletben: tőszám 160-260 db/m2, kóró műszaki hosszúsága 180-250 cm, vastagsága 4-8 mm, pozdorja 17-27 %, szakítóerő 64-94 Pkp, lehajlás 10-16 Hmm, torziós ellenállás 9-11 103/T, finomság 82-94 Nm, komplex értékszám 220-290, rosttermés 2,0-3,0 t/ha.
Összefoglalás
1. A rostkender fejlődésének első 2 hónapjában az NxP, míg a tenyészidő második felében a NxK kölcsönhatások domináltak. A növekedés maximumai május 30 – június 13 között jelentkeztek, amikor 14 nap alatt 78 cm-rel nőtt az állománymagasság, azaz naponta 5,6 cm-rel a bőséges NPK trágyázás nyomán.
2. A légszáraz hajtás tömege május végén 0,6-1,3 t, június 26-án 3,5-8,0 t, a kóró aratáskor augusztus 11-én 7-12 t légszáraz anyagot, míg a zöldlombos kóró 25-41 t friss tömeget adott ha-onként a kezelésektől függően. Optimális ellátottságnak a 100 kg/ha/év N, valamint a 150 mg/kg ammonlaktát (AL)oldható P2O5, ill. 250-300 mg/kg AL-K2O készlet bizonyult. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a hazai szaktanácsadás számára.
3. A N-trágyázás mérsékelte a tőszámot, növelte a kóró hosszúságát, vastagságát és a rosttermést, valamint rontotta a rostminőséget. Jó minőséget a N-nel 16 éve nem trágyázott parcellákon, megfelelő vagy elfogadható minőséget a 100-200 kg/ha/év N- kezelésekben, míg a 300 kg/ha/év N-adagnál nem megfelelő textilipari nyersanyagot kaptunk. A P-trágyázással drasztikusan, közel 20 %-kal csökkent a tőszám és a pozdorja %-a, valamint 2 %-kal emelkedett a nyerskóró rosttartalma. Pozitív hatást gyakorolt a K-trágyázás ezen a K-mal közepesen ellátott talajon: nőtt a kóró hosszúsága, vastagsága, valamint a rosttermés 0,4 t/ha-ral.
4. Kezeléskombinációk között az alábbi minimum-maximum értékeket mértünk a kísérletben: tőszám 160-261 db/m2, kóró műszaki hosszúsága 180-250 cm, kóró vastagsága 4-8 mm, pozdorja 17-27 %, szakítóerő 64-94 Pkp, lehajlás 10-16 Hmm, torziós ellenállás 9-11 103/T, finomság 82-94 Nm, komplex értékszám 220-290, rosttermés 2,0-3,0 t/ha.

Ásványi összetétel, elemfelvétel

Mivel nagyon kevés kísérlet folyt hazánkban a rostkender elemfelvételével, ásványi összetételével kapcsolatban, ill. a nemzetközi irodalom is extrém szórásokat mutat, szükséges a főbb hazai irodalmi forrásokat kritikailag értékelni. Itthon elsőként Jakobey (1970) végzett átfogó elemzéseket. A kelést követő 20., 40., 60., 80. és 100. napon aratás előtt vett mintákat. Megállapította, hogy az idő előrehaladtával, a szárazanyag-gyarapodással párhuzamosan az elemek koncentrációja lecsökken. A tápelemhígulás minden növényi részben kifejezett volt. A szár tápelemtartalma csökkent a legnagyobb mértékben, különösen a N és K esetében, ahol az aratáskori mennyiség átlagosan 1/3-át tette ki a fiatalkori állapotban mértnek.
A gyökér 1,5 és 0,6 % N, 1,0 és 0,4 % P2O5, 3.0 és 1,6 % K2O, a szár/kóró 2,0 és 0,6 % N, 0,9 és 0,4 % P2O5, 5,4 és 1,8 % K2O, a levél 4,0 és 3,0 % N, 1,4 és 1,0 % P2O5, 4,6 és 2,9 % K2O koncentrációval rendelkezett a kelés utáni 20. és 100. napon. A gyökér által felvett elemek mennyisége elhanyagolható volt, a N és P2O5 2-4 kg, a K2O 5-11 kg értéket mutatott ha-onként, a szárazanyaghozamhoz hasonlóan a teljes forgalom 5-8 %-át tette ki (Jakobey 1970).
Maximális elemfelvétel a kelés utáni 80. napon történt, amikor a szár + lomb 44+59=108 kg N, 28+19=51 kg P2O5, 141+68=226 kg K2O készlettel rendelkezett. Ekkor a szár 5,6, a levél 1,8, azaz az összes földfeletti szárazanyaghozam 7,4 t/ha tömeget adott. Aratásig a kender elvesztette N és P-készletének 20, ill. K-készletének 30 %-át. A szerző nem trágyázási kísérletben dolgozott, így a talaj tápelemkínálatának az összetételre és a felvételre gyakorolt hatását nem vizsgálhatta, ill. diagnosztikai célú optimumokat sem állapíthatott meg.
A rostkender tápláltsági állapotát jellemezni hivatott vizsgálatok céljaira Elek és Kádár (1980) élettani megfontolások és a nemzetközi gyakorlat alapján két mintavételi időpontot javasolt a szaktanácsadás számára összeállított MÉM NAK kiadványukban. Ezek a 30-40 cm magasságú, szárbaszökés előtti állomány földfeletti hajtása, valamint a virágzás előtt vett fiatal, de már kifejlett levél. Figyelembe véve a növény rövid tenyészidejét és gyors megnyúlását, érdemi korrekciós beavatkozásra nyilvánvalóan a korai mintavétel elemzésadatai szolgálhatnak a gyakorlatban. A későbbi levélelemzés eredményei további hasznos információt nyújthatnak az állomány tápláltsági állapotáról, közvetve a talaj tápanyagszolgáltatásáról és így a várható terméskilátásokról.
Iványi (1998), Iványi és Izsáki (2000) NPK-műtrágyázási kísérleteket végeztek réti csernozjom talajon az 1990-1993. években Kompolti fajtával. Diagnosztikai célú vizsgálatokra a május vége – július elejei időpontot ajánlották, amikor az állomány 5-6 pár leveles, 70-80 cm magasságú. A maximális, 15-18 t/ha szárazanyaghozamú parcellák alapján tesztelve optimális összetételű hajtásnak az alábbit tekintették: N 2,9-3,3 %, P 0,2-0,4 %, K 3,2-4,0 %. Az ideális elemarányok ebből adódóan 0,7-1,0 körüli N/K, 8-12 közötti N/P, illetve 10-14 körüli K/P értékre tehetők a növényi szárazanyagban. Megemlítik, hogy a termésmaximumokhoz 2-3 % Ca, 0,6-0,9 % Mg, 100-500 mg/kg Fe, 61-73 mg/kg Mn, 20-29 mg/kg Zn, 5-6 mg/kg Cu tartozott. Mivel a kísérletben csak a N, P és K hatásait vizsgálták, határkoncentrációk is csak ezen elemekre becsülhetők megbízhatóan.

A fenti szerzők kidolgozták a levélelemzésre támaszkodó mintavételi eljárást is, hiszen az egész hajtás mintázása kifogásolható mind elméleti, mind technikai szempontból. Mivel az intenzív megnyúlás idejére esik, a növények magassága és összetétele gyorsan változik. Ilyenkor naponta akár 5-10 cm-t is nőhet a magasság. A nagytömegű hajtás kezelése, szárítása, szállítása, őrlése nehezen megoldható. Mire az eredmények megszületnek és a szaktanácsadás elkészül már késő, és lehetetlen beavatkozni a 1.5-2.0 m-es állományba. Viszonylagos nyugalmi állapotot a szárbaszökés előtti kb. 30 cm-es hajtás, ill. a virágzás előtti stabilabb levél összetétele tükrözhet. Ezek a növényi részek alkalmasak a luxusfelvételre, ill. képesek jól megmutatni a tápelemkínálat okozta koncentrációbeli különbségeket.
Iványi és Izsáki (2000) a kender tápláltsági állapotát az éppen kifejlett 5-6. levélpár összetétele alapján határozta meg. Az optimális összetételt vizsgálataik szerint az alábbi tartomány jellemezheti: N 5,0-6,0%; P 0,5-0,6%; K 2,5-3,0%. Főbb elemarányokat tekintve a 10 körüli N/P és 2 körüli N/K arány lehet mérvadó. A közölt adatok iránymutató jelleggel felhasználhatók a műtrágyázási szaktanácsadásban.
Sajnos a növényanalízissel foglalkozó legismertebb kézikönyvek mint a Bergmann és Neubert (1976), Bergmann (1992), Martin-Prével et al. (1987), Cerling (1978), Boldürev (1971) stb. nem adnak útmutatást, ill. optimális összetételre vonatkozó határkoncentrációkat a rostkenderre. A növénydiagnosztikai kutatás nemzetközi szinten is adós még a részletes kísérletes vizsgálatokkal. Ebből adódóan különös figyelmet érdemelnek a hazai, szabatos tartamtrágyázási kísérletekben nyert eredmények.
Ami a rostkender által felvett tápelemeket, pontosabban a 10 t kóró + a hozzá tartozó lomb fajlagos elemtartalmát illeti, Bócsa és Manninger (1981) joggal jegyzi meg, hogy az irodalomban nagy ellentmondás uralkodik. Az ajánlások között akár nagyságrendi eltérések is előfordulhatnak. Így pl. a N 160-300, a P2O5 20-160, a K2O 30-370 kg között változhat. Mindez tükröződik a hazai szakirodalomban: Sarkadi (1975) 150-60-180, MÉM NAK (1979) 50-40-80, Kádár (1979) 120-50-100, MÉM NAK (1987) és Antal (1987) 90-80-160 kg N-P2O5-K2O fajlagos értékeket javasolnak.
Jakobey (1970) adataiból számolva a 10 t lombos kóró 152 kg N, 73 kg P2O5, ill. 275 kg K2O tartalommal rendelkezik. Iványi és Izsáki (1996) 157-39-206, Iványi et al. (1997) 141-35-198 kg N-P2O5-K2O fajlagosokat közöl. Utóbbi szerzők szerint az évjárat és a trágyázás a fajlagos mutatók szórását egyaránt befolyásolja. Így pl. 1991. évben a fajlagos mutatók az alábbi minimum-maximum értékeket mutatták a 10 t/ha feletti kórótermést adó kezelésekben: N 100-140 kg, P2O5 33-39 kg, K2O 140-200 kg, CaO 140-160 kg, MgO 50-60 kg, Fe 1,5-1,7 kg, Mn 0,4-0,5 kg, Zn 120-160 g, Cu 28-36 g (Iványi 1998, Iványi és Izsáki 2001).
A 6. táblázatban a N-trágyázás hatását tanulmányozhatjuk a légszáraz rostkender szerveinek és a gyomok hajtásának összetételére. A N-ellátás javulásával általában nemcsak a N-tartalmak nőttek, hanem részben a K, Ca és Cu koncentrációi is. A fiatal hajtás és a levél gazdag tápelemekben, míg az elöregedő növényi részek elszegényednek. Aratáskor a kóró N-készlete a levélhez viszonyítva 1/5-ére süllyed. A kóró átlagosan 0,6 %, a rost 0,4 %, a pozdorja 0,2 % N-t tartalmaz. Utóbbi növényi részek fehérjében ill. N-tartalmú anyagokban szegények, szénhidrátokban pedig dúsulnak.

A kóró aratáskor még jelentős mennyiségű káliumot tartalmaz, hiszen a sejtfal képződését serkenti, a szénhidrátok szintéziséhez elengedhetetlen. Áztatáskor a biológiai feltárás idején kioldódik, így a rostban és a pozdorjában

már csak 0,1 % körüli koncentrációkat találunk, tehát a K 92-96 %-a az áztatóvízben marad. Ca főként a fiatal hajtásban és a levélben dúsult 4-6 % körül. A kóró + rost és a pozdorja 0,4-0,6 % Ca készlettel rendelkezik, összetételük közelálló, áztatás során nem távozik a növényi anyagból. Hasonló mondható a rézről, mely kötött állapotban maradt a vizsgált növényi részekben és viszonylag homogén eloszlást mutatott a tenyészidő folyamán (6. táblázat).
A P-ellátás javulásával emelkedett a Ca, P és a Mn, illetve csökkent a Zn koncentráció a kifejezett P-Zn antagonizmus következtében. A hajtás és a levél 0,3-0,5 % körüli átlagos P-tartalma a kóróban 0,09, rostban 0,05, pozdorjában 0,03 %-ra zuhant. Ez a tápelem részben a N-hez hasonlóan döntően a fotoszintetizáló növényi szervekben dúsul és a fehérjeszintézishez kapcsolódik. A Mn a hajtásban 80-100, levélben 60-80, kóróban és rostban 20, pozdorjában 8-9 mg/kg légszáraz anyagban. Ez az elem a szilárdító szövetek alkotója, az ázott kóró rostja ezért nem szegényedik el az aratáskori kóróhoz viszonyítva. A Fe átlagosan a hajtásban május 30-án 810, a gyomok hajtásában június 12-én 1900, levélben június 26-án 462, levélben augusztus 11-én 394, kóróban 63, rostban 200, pozdorjában 100 mg/kg mennyiséget tett ki a légszáraz anyagban. Főbb adataink a 7. táblázatban tanulmányozhatók.
A Zn koncentrációja a növényi szervekben 20-30 mg/kg átlagos értékkel viszonylag stabil, csak a pozdorja Zn-készlete esik le 5-6 mg/kg-ra. A kóró és a rost tehát nem szegényedik el lényegesen a levél és hajtás összetételéhez képest. Zn a növekedést szabályozó auxin enzim alkotója, hiányában rövidszártagúság léphet fel. Az adott termőhely Zn-ellátottsága alacsony, melyet a P-túlsúly tovább gyengíthet. Ennek ellenére nem lépett fel a növekedés gátlása, úgy tűnik a rostkender képes volt kielégíteni élettani minimális Zn-igényét a tenyészidő folyamán (7. táblázat).
A K-ellátás túlsúlyával drasztikusan emelkedett a növényi részek K-készlete. Ez alól a rost és a pozdorja képezett kivételt az ázott kóróban a K-kilúgzás miatt. Egyértelműen megnyilvánult a K-Ca, K-Mg, K-Na ionantagonizmus a kationok között, a K-trágyázással jelentősen mérséklődött a hajtás és a levelek Ca, Mg, Na készlete. Kifejezetten és egyértelműen a Mg koncentrációja csökkent a tenyészidő egésze folyamán. Az aratáskori kóróban és a pozdorjában viszont emelkedett a Ca, ill. a kóróban és rostban a Na koncentrációja (8. táblázat)

A rostkender kielégítő tápláltsági állapotát a május 30-án vett 20-40 cm magasságú hajtásban 4-5 % N, 0,4-0,5 % P, 4-5 % K koncentráció tartományban találjuk. Mindez 0,8-1,2 N/K, ill. 8-12 N/P vagy K/P aránnyal jellemezhető. A június 26-án 100-150 cm magasságú állományban (2. és 3. emeletről) vett fiatal kifejlett levelek elemzése szerint az optimális tartalmat a 4-5 % N, 0,3-0,4 % P, 2-3 % K, illetve 1,5-2,5 körüli N/K, 5-10 közötti K/P és 10-15 N/P aránya tükrözheti. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a szaktanácsadás számára.

Mivel termésdepressziót a rostkender nem jelzett, ill. termésmaximumok az együttes NPK adagolással álltak elő, a 9. táblázatban a 4 NPK-ellátottsági szinten mutatjuk be a növényi termések és elemfelvételek eredményeit. A teljes földfeletti tömeg analízisére május 30-án és aratás idején került sor. Az adatokból látható, hogy már a fiatal hajtás jelentős elemakkumulációra képes, tehát a rostkender elemigénye a korai stádiumban kifejezett. A lomb aratáskor közel annyi N-t és K-ot tartalmazhat, mint az 5-6-szoros tömegű kóró. A Ca, Mg és P mennyisége döntően a kóróban található.
Amennyiben a lombos kóró teljes termése elkerül a tábláról, az alábbi tápanyagveszteség léphet fel a talajban a 13,2 t/ha körüli légszáraz tömeggel: 146 kg N, 258 kg K (310 kg K2O), 158 kg Ca (221 kg CaO), 21 kg Mg (35 kg MgO), 20 kg P (46 kg P2O5). Ha a lomb visszakerül a talajba, ill. csak a lombtalan kóró távozik, az összes felvett N kereken 53, a K 23, a Ca 61, a Mg 56 és a P 43 %-a a talajtermékenység megőrzését szolgálhatja. Ideálisnak e tekintetben azt az állapotot minősíthetnénk, amikor a kinyert rost után visszamaradó áztatóvíz (szennyvíz és iszap) anyagai is a talajt gazdagítanák. Ekkor a „talajkimerülés” egy nagyságrenddel csökkenhetne.

A mikroelemek felvétele a 10. táblázat adatai szerint összességében nem jelentős. A Fe mennyisége maximálisan 1,4 kg-ot, a Mn 580, Zn 244, Cu 50 g-ot ért el. Fe döntően a lombban, míg a többi mikroelem a kóróban akkumulálódott. A rostkender Na-felvétele említésre méltó. A kóró maximálisan 2,7 kg Na-ot épített testébe. A Na nem minősül mikroelemnek, nem is igazán tápelemnek. Kedvező hatása viszont élettanilag bizonyított egyes növényfajoknál (lásd répafélék). Irodalmi utalások szerint a főleg szénhidrátokat raktározó növények reagálnak kedvezően a Na-bőségre, ill. akkumulálják a Na-ot (Bergmann 1992). Talán ezzel magyarázható a rostkender kórójának erőteljesebb Na-felvétele.
A 11. táblázatban megfigyelhető, hogy a rostkender fajlagos elemtartalma drasztikusan változhat az NPK-ellátottság függvényében. A növény összetétele bizonyos fokig alkalmazkodik a kínálathoz, plasztikusan. Ez részben abból adódik, hogy vegetatív stádiumban takarítjuk be, zöldlombos állapotban. A N pl. 83-152, P2O5 27-48, K2O 142-323, CaO 180-220, MgO 37-68, Na 1,8-2,9 kg; Fe 1,0-1,4 kg; a Mn 310-604, Zn 254-316, Cu 48-52 g fajlagos értékeket mutatott. A Ca és a Fe fajlagos tartalmai ugyanakkor érdemben nem módosultak. Joggal vetődik fel a kérdés: mivel dolgozzon a szaktanácsadás a tervezett termés elemigényének megítélésekor, amikor a fajlagos elemtartalmak ilyen tág szórástartományt jeleznek?

A 12. táblázatban összeállítottuk a rostkender fajlagos elemtartalmára vonatkozó fontosabb közléseket. Kritikailag elemezve a szakirodalmat arra a következtetésre juthatunk, hogy a közlésekben fellelhető nagy ellentmondások több tényezőre vezethetők vissza, ill. számos hibaforrást takarnak:
– Rostkenderrel trágyázási kísérletek alig-alig folytak hazánkban. Olyan szabatos műtrágyázási tartamkísérlet, melyet átfogó talaj- és
növényvizsgálatokkal is összekapcsoltak, ez idáig csupán Szarvason lett beállítva és részben közölve.
– Kézikönyvekben sok az átvett adat. A szerzők nagy része nem kísérletezett rostkenderrel, nem vizsgálta elemfelvételét. Kritikai szemlélet, ill. saját tapasztalat híján nem ismeri fel, nem különbözteti meg a lombhullás előtti teljes földfeletti növény elemkészletét (azaz a maximális felvételt) az aratáskori lombos kóró, a lomb nélküli kóró, esetleg a nyers rost által kivont elemkészletétől.
– A szerző nincs tudatában annak, hogy mely tényezők (pl. a trágyázás) milyen mértékben módosíthatják a fajlagos elemigényt. Milyen mérvű szórások, minimum-maximum értékek lehetnek reálisak és hogyan értelmezze azokat egy adott talajon?
– Félreértésre adhat okot a tervezett termés elemigényét prognosztizáló “fajlagos elemtartalom” fogalma is.

Bredemann (1945) által közölt adatokból kitűnik, hogy a lombtalan kóró és amaximális felvételt jelentő lombhullás előtti földfeletti teljes növény elemkészlete között akár 3-4-szeres eltérés adódhat. Jakobey (1970) vizsgálatai hasonló eltéréseket mutatnak és a szerző arra a téves következtetésre jut, hogy a betakarított kóró N-készletének 3-4-szeresét, ill. a P- és K-készletének 2-szeresét kell figyelembe venni a trágyaigény számításakor. Az irodalmi és saját minimum-maximum értékek figyelembevételével a hazai szaktanácsadás számára kereken 100 kg N, 40 kg P2O5, 200 kg K2O, 140 kg CaO, 40 kg MgO fajlagos mutatókat javasolhatunk. Természetesen meszes termőhelyen a Ca és Mg trágyákra nem lesz szükségünk.

Összefoglalás

5. A javuló N-ellátással nőtt a növényi részek N és részben a K, Ca és Cu koncentrációja. A növekvő P-kínálat a P, Ca és Mn készlet emelkedését, valamint a kifejezett P-Zn ionantagonizmus nyomán a Zn-tartalom süllyedését eredményezte. A K-túlsúly a K %-át mintegy a 2-3-szorosára növelte és ezzel együtt mérsékelte a Ca, Mg, Na kationok beépülését a növénybe.
6. A fiatal hajtás és a levél N, Ca, P, Fe, Mn készlete közel egy nagyságrenddel csökkent az aratáskori kóróhoz képest. A rost és a pozdorja tovább szegényedett tápelemekben, különösen K-ban, mely az áztatóvízben maradt.
7. A rostkender optimális tápláltsági állapotát a május 30-án vett 20-40 cm magasságú hajtásban a 4-5 % N, 0,4-0,5 % P, 4-5 % K tartalom, ill. a 0,8-1,2 N/K, 8-12 N/P vagy N/K arány jellemezheti. A június 26-án (100-150 cm magas állományban) 2. és 3. emeletről vett kifejlett fiatal levelek elemzése szerint az optimális tartomány 4-5 % N, 0,3-0,4 % P, 2-3 % K, illetve 1,5-2,5 körüli N/K, 5-10 K/P és 10-15 N/P arány között található.
8. A 13,2 t/ha légszáraz lombos kóróba aratáskor 146 kg N, 310 kg K2O, 221 kg CaO, 35 kg MgO és 46 kg P2O5, 2,7 kg Na, 1,4 kg Fe, 580 g Mn, 244 g Zn és 50 g Cu épült be. Ha a lomb a talajon marad és leszántjuk, a Ca 61, Mg 56, N 53 és a P 43 %-a visszakerülhet a talajba. Az összes felvett Na 2.7 kg, Fe 1.4 kg, Mn 580 g, Zn 244 és a Cu 50 g mennyiséget tett ki. A Fe döntően a lombban, míg a többi mikroelem a kóróban akkumulálódott.
9. A 10 t kóró + a hozzá tartozó lomb fajlagos elemtartalma aratáskor az alábbiak szerint változott az NPK-ellátottság függvényében: N 83-152 kg, P2O5 27-48 kg, K2O 142-323 kg, CaO 180-220 kg, MgO 37-68 kg, Na 1,8-2,9 kg, Fe 1,0-1,4 kg, Mn 310-604 g, Zn 254-306 g, Cu 48-52 g.
10. Irodalmi adatok és saját elemezéseink alapján a hazai szaktanácsadás számára (tervezett termés tápelemigényének becslésére) az alábbi átlagos fajlagos mutatókat javasoljuk: 100 kg N, 40 kg P2O5, 200 kg K2O, 140 kg CaO és 40 kg MgO. Meszes termőhelyen Ca és Mg trágyaszerekre értelemszerűen nem lesz szükség.

Forrás:

A MEZŐFÖLDI MŰTRÁGYÁZÁSI TARTAMKÍSÉRLET TANULSÁGAI

1984 – 2000
Dr. Kádár Imre
Magyar Tudományos Akadémia
ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet
Budapest, 2013

kender mutragya (5)

kender mutragya (1)

kender mutragya (2)

Vissza Fel

The post Műtrágyázás hatása a kenderre first appeared on KenderHáz.

The post A legjobb építőanyag – azt mondják… mi elhisszük. first appeared on KenderHáz.

Az előadást követő beszélgetés itt nézhető meg:

The post Kendermagtól a késztermékig, kendergazda tapasztalatok first appeared on KenderHáz.

The post Kender-vetőmagbázist hoztak létre idén Békés megyében first appeared on KenderHáz.

Engedjétek meg, hogy egy olyan ember felhívását közvetítsem nektek, aki igazán szívén viseli a hazai kenderipar sorsát, jövőjét. Kérünk mindenkit aki tud segítsen neki, ezzel is hozzájárulva a hazai kendervertikum sikeres reorganizációjához.

Pásztor Zsolt szavai:

“Tegnaptól elkezdtem dolgozni a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnél.
Feladatom, hogy részt vegyek egy Kárpát-medencei ipari kenderprogram kidolgozásában és a tervezési munkát koordináljam.
Célunk, hogy az idén februárban a Parlamentben megrendezett kenderkonferencia zárónyilatkozatában megfogalmazott szándékok szerint előmozdítsuk a Kárpát-medencei kendervertikum szervezett újraépítését.
Három fejlesztési komponenst fogunk meghatározni, melyekre támogatást kérünk:
– vetőmagtermelés, fajtafenntartás és -nemesítés,
– gazdálkodók integrálása, termelői feldolgozó és értékesítő kapacitások fejlesztése, azok hálózatának kialakítása, kistermelői termékek piacra jutásának elősegítése,
– nagyüzemi erőforrás allokáció, termeltetési és feldolgozási kapacitások koncentrált fejlesztése.

Több infó:

http://www.nski.hu/admin/data/file/20161006/kh_n_8_ipari_kendertermesztes.pdf

The post Felhívás! first appeared on KenderHáz.

A polgármester Gyarmati András régi nagy álma válik ezzel valóra, rengeteg időt és energiát fektetett ennek megvalósulására, élete szorosan kötődik az ipari kender minden területéhez. Háromszáz kilométeres körzetben nincs hasonló múzeum.

A szombati falunapi programsorozat részeként megnyíló kiállítás, a falu frissen felújított művelődési házában lesz. A falu számára mindez azért fontos, mert 1903-tól működik itt a kendergyár, amely Trianon után az egykori település nagy részével ellentétben Magyarországon maradt, és a mai Nagylak lényegében ennek köszönheti létét. A falunapon lesz süteményverseny, erősember-választás, fellép Takács Nikolasz, a Grácia hegedűtrió, Lorán Barnabás humorista, Sihell Ferry és Henna, szerveznek fáklyás felvonulást, tűzijátékot és utcabált is.

Bővebben a megvalósításáról itt…

The post Kender múzeum nyitás Nagylakon, ember nagyságú gombolyaggal! first appeared on KenderHáz.

Az ipari kender termelésének megújításáról és az erre épülő gazdaság létrehozásának lehetőségéről a Kárpát-medencében tartottak fórumot pénteken Budapesten, az Országházban. Szász Jenő, a konferenciát szervező Nemzetstratégia Kutatóintézet elnöke egyebek közt arról beszélt, hogy a történelmi Magyarországon az ipari kendertermesztés fénykorában – a XIX. század utolsó negyedében – mintegy 82 ezer hektáron termesztették a növényt, nagyobb területen, mint 2010-ben az egész világon. Az ipari kender termőterülete 2010-ben 60-70 ezer hektár volt világszerte.

Hozzátette, hogy a konferencia az intézet Kárpát-haza programjába illeszkedik, amely a történelmi Magyarországon élő nemzetrészek közös gazdasági tevékenységét kívánja megalapozni.

Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) parlamenti államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a megújuló természeti erőforrásokban gazdag Magyarországon a növénytermesztés a gazdaságfejlesztés alapja. Hozzátette, hogy az új technológiai eljárások alkalmazását ötvözni kell a hagyományos termelési régiók kedvező adottságaival.

Ennek pedig szavai szerint egyik kiváló eszköze lehet a rostkender termesztés, hiszen egykor Magyarországon állították elő a világ legjobb minőségű rostkender vetőmagját. A rostkender újbóli meghonosodását több szempontból is kulcsfontosságúnak nevezte az államtitkár a magyar vidék számára.

Hangsúlyozta, hogy az ipari kender termesztése mellett számos érv szól: gyorsan növő, nagy terméshozamot produkáló, sokoldalúan feldolgozható növény. A fejlesztési irányai közé sorolta például a fajták nemesítését, a biológiai alapok megőrzését és fejlesztését, továbbá a meglévő fajták fenntartását, a vetőmagok előállítását, az alkalmazási lehetőségek bővítését, valamint a már kialakult termelési megoldások elterjesztését.

Felidézte, a magyar kendernemesítők a világ élvonalába tartoztak, a Kompolti kendert a világ legjobb fajtái között tartják számon. Ennek ellenére a kender mégis kiszorult a magyar mezőgazdaságból: 2007-ben a rostkender-termesztése megszűnt az országban.

A kenderipart éppen akkor számolták fel, amikor Nyugat-Európában újra felfedezték a rostkendert az 1990-es években. Az államtitkár jelezte: manapság számos iparág fontos alapanyaga: így sok biomasszát termel, ezért energia-előállításra is alkalmas; emellett becslések szerint a kenderből előállítható termékek száma mintegy 25 ezer.

A rostkender ágazat fejlesztésének akadályai között említette, hogy a betakarítást és cséplést kizárólag kézzel végzik,  ami speciális szakértelmet igényel a vállalkozó gazdáktól. Erre a munkára ma már alig lehet vállalkozót találni.

A gépi betakarítási technológia kiforratlan, egyelőre nem tudja megoldani a rostkender biológiájából adódó nehézségeket.
Jelezte, hogy az ipari kenderre épülő gazdaság létrehozásában fontos feladat többek között, hogy korszerűsítsék a betakarítási és feldolgozási technológiákat. Célzott programok kellenek a termelésben és a feldolgozásban egyaránt elősegítve a foglalkoztatás növelését.

Feldman Zsolt, az FM agrárgazdaságiért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a minisztérium a jogi héttér megteremtésével is ösztönözni kívánja a rostkender termesztését. Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára pedig arra mutatott rá, hogy több támogatási forrásból is finanszírozható az ipari kender termelésére alapuló gazdasági tevékenység, például a Vidékfejlesztési Programból (VP) illetve a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programból (GINOP).

Forrás: hirado.hu

The post Újra felívelő pályára állhat az ipari kender a Kárpát medencében first appeared on KenderHáz.

Csak a szereplők összefogásával és állami támogatással lehet elérni, hogy az ipari kender termesztése és feldolgozása ismét fellendülhessen térségünkben – hangzott el az Algyőn rendezett kenderfórumon, amelyen a kutatás-fejlesztésben és innovációban rejlő lehetőségekről is szó esett.

„Abban vagyunk érdekeltek, hogy a kender a termesztésétől egészen a feldolgozásáig mint potenciális foglalkoztatási terület megtalálja a helyét a magyar gazdaságban” – jelentette ki Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára az Algyőn rendezett kenderfórumon. Hozzátette, ehhez nagyon sok információra, sokak részéről bátorságra van szükség, továbbá a meglévő kockázatok minél jobb menedzselésére.

A helyettes államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy sok idő nincs a vacillálásra, ugyanis már megjelentek azok a pályázatok, amelyek e célra a magyar gazdaság számára a különböző strukturális alapokon keresztül rendelkezésre állak. „Ahhoz, hogy a kender, mint termékpálya működjön, rövid időn belül kell egy az üzleti tevékenységet segítő, megalapozó vertikumot felvázolni a piaci szereplőkkel együttesen. Azt tapasztaltuk, hogy a mai viszonyok között ebben komoly szerepe van a közfoglalkoztatásnak, vagy épp a büntetés-végrehajtásnak, mint foglalkoztatónak” – fogalmazott. Feldman hozzátette, most annak kidolgozása zajlik, hogy miként lehet évek fokozatos munkájával egy működő termékpályát felépíteni. Úgy értékelte, hogy a kendert, mint haszonnövényt a köztudatba is vissza kell hozni, amihez kiváló alkalom az algyői fórum.

Algyő a koordinálásban és az ipari feldolgozásban gondolkodik

„A kender, mint gazdaság- és vidékfejlesztési haszonnövény fejlesztési lehetőségei” címet viselő, Algyő nagyközség és a megyei önkormányzat által közösen rendezett gazdasági fórumon számba vették a Dél-Alföld helyét a kárpát-medencei kender stratégiában, ismertették a meglévő erőforrásokat, célokat és lehetőségeket, továbbá egy Kárpát-medencei Kender Konferencia előkészítéséről is szó esett. Molnár Áron, Algyő nagyközség polgármestere portálunknak elmondta, tavalyi megválasztása után több, kenderrel kapcsolatos ötlettel felkeresték, innen az érdeklődés. „Egykor a Kárpát-medence, az akkori Magyarország volt a világ egyik legnagyobb kendertermesztő területe, míg most gyakorlatilag a nullával egyenlő a területek nagysága, ez rendkívül nagy kontraszt. Biztos vagyok benne, hogy van fantázia a termesztés és feldolgozás újbóli elindításában. A jelen helyzet felmérése után partnerként a Csongrád Megyei Önkormányzatot kerestük fel, s kiderült, hogy nekik van egy kenderprogramjuk, ez vitte tovább a közös munkát” – ismertette a polgármester az algyői kenderfórum előzményeit. Mérföldkőnek nevezte a nagyközségben rendezett szakmai fórumot, hozzátéve, nem is feltétlenül kimondottan Algyő szempontjából számít ez jelentősnek, hanem az egész Kárpát-medencei kenderkérdés ügyében. Molnár Áron azt reméli, hogy a szakmai fórum lendületet ad az ügynek, melyből természetesen a nagyközség is profitálhat.

Konkrét terveik is vannak, egyrészt a most felvállalt központi hajó szerepet szeretnék megőrizni, másrészt az ipari termékek előállításában lát fantáziát a polgármester, mely szorosan kapcsolódna az innovációhoz is. „Az világosan látszik, hogy állami szerepvállalás nélkül maga a termesztés sem fog beindulni, egyértelmű, hogy rendkívül nehéz egy gazdát rávenni arra, hogy egy teljesen új terménnyel kezdjen el foglalkozni. Példát kell mutatnunk, be kell bizonyítanunk számukra, hogy reális kereslet lehet arra a terményre, amit előállítanak. Algyő ezen a téren is szeretne élen járni, egyfajta modellt mutatni” – hangsúlyozta Molnár Áron hozzátéve, hogy a 2016-os esztendőben már ki fog rajzolódni az irányvonal. Mindenképpen összefogásban gondolkodnak, mely – beleértve Békés megyét is – az egész Dél-Alföldre kiterjed, illetve határon túli, vajdasági testvértelepüléseiket, Martonost és Újvárt, továbbá Magyarkanizsát is szeretnék bevonni ebbe a munkába. A polgármester szerint a termesztésben például ezek a települések járhatnak élen, míg Algyő a feldolgozásra koncentrálna.

A megyei önkormányzat, mint menedzser

Stratégiai vezérprojektként nevesítette a Csongrád Megyei Önkormányzat a kenderprogramot a Területi Operatív Programban – tájékoztatott Kakas Béla közgyűlési elnök, aki szerint a legfontosabb feladatuk, hogy menedzserszemlélettel segítsék a megye településeit. Hozzátette, a problémafeltárás és a jövőkép felvázolása szempontjából rendkívül fontos, hogy Algyőn a kormányzat, az önkormányzatok, a tudomány, a kutatás, a termelők és gyártók egyaránt képviseltették magukat. „Azt látjuk, hogy a világon egyre fontosabbak a természetes anyagok, a biotermesztéssel előállított termékek, óriási kereslet jelent meg ezen a piacon. A kender kapcsán nem csupán a kötélkészítésre kell gondolni, 25 ezer féle termék készíthető ugyanis ebből a sokoldalú ipari növényből” – mondta el Kakas Béla.

A megyei elnök kérdésünkre elmondta, ezen a területen Magyarország világpiaci hátrányainak ledolgozása szempontjából van jelentős szerepe az olyan átfogó, minden szegmenst érintő fórumnak, mint az algyői tanácskozás. „Meg kell ismerni és értelmezni kell a legújabb technológiákat, kutatás-fejlesztési eredményeket, de az is biztos, hogy nemzeti összefogás és támogatás nélkül nem lehet jelentős eredményeket elérni” – közölte az elnök. A megye szerepével kapcsolatban elsősorban a folyamatok koordinálását emelte ki Kakas Béla, hiszen mint elmondta, a fórumon elhangzottak alapján egyértelmű, hogy nem elegendő kizárólag vetőmagban vagy épp rostban gondolkodni, komplex módon kell kezelni a kérdést ahhoz, hogy eredményeket lehessen elérni.

Új termékek, új piacok – középpontban az innováció és a fejlesztés

Az ipari kenderben látta meg a fantáziát három évvel ezelőtt Folberth Péter is, a szegedi Kender-Tech Innovációs és Fejlesztési Kft. társtulajdonosa és ügyvezetője. Portálunknak elmondta, akkor azt tapasztalták, hogy nemcsak Magyarországon, de a környező országokban sem foglalkoztak ezzel a növénnyel, s annak felhasználási módjaival. Gyakorlatilag néhány tanulmány volt a témakörben, de úgy értékelték, hogy a kitörési lehetőség az innováció és a fejlesztés lehet. Célként azt jelölték meg, hogy olyan feldolgozó technológiákat, olyan új kendertermékeket próbálnak meg kifejleszteni, ami új piacokat is jelenthet az ipari kender számára. A növényt több mint ezer éve használják a magyarok is, ez csak az elmúlt 20-25 évben változott, de ez elegendő idő volt arra, hogy a kenderen alapuló feldolgozóipar teljesen megszűnjön, és a szakértelem is lassan kezd köddé válni. „A kender újrafelfedezése Nyugat-Európához köthető, főként az ökotudatos és a zöld gondolatot zászlajukra tűző társadalmi rétegek igényei generáltak új piacokat. Megjelentek a különböző természetes alapanyagú termékek, ekkor kezdték el újra egyre több dologra használni a kendert” – magyarázta Folberth Péter. Elmondta, ez a növény rendkívül sokoldalúan felhasználható, hiszen a gyökér feletti részének minden egyes eleme felhasználható, és az sem mellékes, hogy a magja, az olaja rendkívül értékes, akárcsak a virágzata. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a kender virágzata olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyeket a gyógyszeripar fel tud használni, rákellenes készítményektől kezdve a cukorbetegség, a csontritkulás, a magas vérnyomás és a szembetegségekig számtalan területen alkalmazhatóak hatóanyagai.

Tapasztalatai szerint hazánkban is megfigyelhető már némi elmozdulás, egyre többen érdeklődnek a kender iránt, van néhány olyan szereplő, akik eltökéltek a termesztés és a feldolgozás területén, illetve az algyői szakmai fórum is példa arra, hogy a szakpolitika és az önkormányzatok szintjén is kezdik felfedezni. „Ha egy önkormányzat, mint jelen esetben Algyő a Csongrád Megyei Önkormányzattal és Békés megyével közösen megpróbálják ezt az ügyet felkarolni, és a szakpolitika felé is lobbiznak, akkor sokkal sikeresebben lehet előrelépni” – fogalmazott. A Kender-Tech Kft. ügyvezetője úgy értékelte, Algyő jó helyszíne lehet egy új típusú kendermodell kidolgozásának és adaptálásának.

forrás: szegedma.hu

The post Középpontban a kender: az összefogást és az állami szerepvállalást sürgették Algyőn first appeared on KenderHáz.

Tradicionális kenderaratás és információs börze Makláron! Szeretnél részt venni egy igazi kenderaratáson úgy ahogyan azt dédanyáink és dédapáink tették? Érdekel az étkezési, ipari kender és feldolgozási területei. Akkor itt a helyed, ne habozz nyiss a múltra, hogy megismerd és kitáruljon előtted a jövő.

Maklár, Templom tér 28. 2015.09.19

Az előadások a faluközpontjában lévő rendezvényházban lesznek.Parkoló és ideiglenes parkolók is rendelkezésre állnak. Az aratás területét sajnos nem túl jó minőségű földúton lehet megközelíteni, reméljük, nem lesz sár. 10-20 embert még ki tudunk vinni, a többieknek saját autójukat kell használniuk. Esetleg egy traktor pótkocsiját is igénybe lehetne venni, ami egy autentikus utazás lehet a múltba a falu széle és a kenderföld közötti szakaszon.

Az aratásra előzőleges regisztrációval lehet jelentkezni.

Mivel ez előadások helyszínéül szolgáló helyiség ülőhelyszáma és befogadóképessége véges, kérünk benneteket, hogy a kenderdomb@gmail.com-ra küldjetek egy emailt, amiben szerepel a nevetek. Az email tárgy rovatába címnek csak annyit írjatok, hogy kenderaratás. Megértéseteket és segítségeteket előre is köszönjük.

Az előadások természetesen ingyenesek!

Program:
05:30-9:30: aratás (az aratáson való részvételhez külön regisztráció szükséges)
13:00-13:30: az ipari kender fajtáinak ismertetése, a nemesítési munka bemutatása
(előadó: Finta Zuzana)
13:30-13:45: kérdések, válaszok

13:45-14:15: az ipari kender termesztés-technológiája (előadó: Nyúzó Áron),
14:15-14:30: kérdések, válaszok

14:30-14:50: szünet

14:50-15:50: a feldolgozás, felhasználás, értékesítés lehetőségei
(előadó: Molnár Richárd – élelmiszerek, étrend-kiegészítők; Beke Tomaj- biokompozitok, kender alapú műanyagok; Horesnyi Béla, Sisák Zoltán, Pfeffer Péter – kenderbeton)
15:50-16:20: az ipari kender társadalmi-gazdasági jelentősége
(előadó: Folberth Péter)
16:20-16:35: kérdések, válaszok

16:35-16:55: a kender gyógyászati célú felhasználása (előadó: Szelestei Miklós).
16:55-17:10: kérdések, válaszok

17:30-19:00: aratás (az aratáson való részvételhez külön regisztráció szükséges)

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

kis kedvcsináló >>>

The post Kender aratás és információs börze Makláron first appeared on KenderHáz.

PET, polikarbonát, polisztirol, polipropilén, polietilén, nylon. Mennyi műanyagtípust ismerünk ma! Még több dolgot készítünk belőle. Ám a műanyag 1838-as felfedezése előtt is akadt anyag, amit ilyen sokféleképpen használtak fel.

A címet olvasva nem meglepő, hogy ez a kender. Szinte minden, amit ma a műanyag egyik típusából állítunk elő, azt korábban kenderből készítettük el: zsákot, festővásznat, ponyvát, tömítő anyagot, textíliát.

De ne szaladjunk ennyire előre! Haladjunk csak szépen sorban!

A kender magasságával már első látásra kivívja csodálatunkat. Ugyanis a mesebeli égig érő paszuly termetével vetekedő növény akár 5 méterre is megnőhet. Így mai körülmények között a második emeletre kellene felmennünk, hogy a csúcsát elérjük. A kendert ugyanis nagysága teszi olyan sokoldalúan felhasználható, értékes növénnyé. No, de vissza a kender megmunkálásához, hogy a cérnáig eljussunk!

Számos földrajzi elnevezés jelzi, hogy településeink egy-egy része kifejezetten a kender termesztésére volt szánva: kenderáztató, kenderszer, kenderföld. A betakarított, azaz hosszú szárait megőrizve levágott növényt kévékbe kötve vízbe áztatták. Néhol áztató gödröt ástak, de leggyakrabban természetes vizeket használva tóba vagy folyóvízbe helyezték. Egy népi megfigyelés szerint ez volt az igazi horgászidény. Ugyanis a kenderből kiázó anyagok hatására a halak megbódultak, és játszi könnyedséggel lehetett elkapni őket.

Az áztatást követően a kender szárát tilolóval megtörték, az így meggyötört szárból – mondjuk úgy – gubanc, azaz kóc lett. Ezt, ahogy a hajat – csak épp a növény fésülésére alkalmas – fésűkkel kisimították, továbbtisztították. Az így megszülető pamacsszerű kócból fonalat sodortak, amit guzsalyon vagy rokkán fontak meg az asszonyok. Az elkészült fonalat felvetették a szövőszékre, és egész télen szőtték. De ne lépjünk ilyen gyorsan túl ezen a fáradságos munkán! Tippelje meg, hány munkaóra kellett átlagosan ahhoz, hogy 1 méter házivászon elkészüljön az előbb leírt módon! Igen. Sok. 25-30 óra.

Az igazán nagy becsben tartott textíliához a finomított fonalat gyönyörű színekre festették a közelben elérhető növényekkel, például festőpipitérrel, cserszömörcével, vörös szillel, festő mügével. Ha ezek után otthoni kender textília festésére adnák a fejünket, jó tudni, hogy a kender mint rostnövény csak szolid, mai szóval élve pasztellszíneket képes felölteni, szemben az állati eredetű textíliákkal, mint a gyapjú vagy a selyem.

A kender világszintű hosszú évszázados vezető szerepét a 20. századi változások megtörték. Használata fokozatosan csökkent a mesterségesen előállított anyagokkal szemben. Azonban értéke nem múlt el, sőt mi több, ismét felfedezzük. Az építőipar például a kenderből építőblokkokat készít, az állattartásban almozásra használják, a bútoriparban pozdorjalemezt, az autóiparban pedig kuplungtárcsát állítanak elő belőle. Ma a drágább kelmék között tartjuk számon a kendervásznat. Természetéből adódóan rendkívül strapabíró, nagyon jó nedvszívó, időtálló. Érdemes hát otthon körbenézni, a nagyitól nem maradt-e meg némi kendervászon, akár redőnygurtni. Remek lakásdekorációt készíthetünk belőlük fonással, azsúrozással.

Forrás: skanzen.hu

The post A kender, avagy a „régi műanyag” first appeared on KenderHáz.